A Zsolnay Múzeum rekonstrukciója

Az elmúlt években megnövekedett a Zsolnay kerámia iránti érdeklődés. A múzeumnak otthont adó épület felújításra szorult. A Baranya Megyei Önkormányzat pályázat segítségével végeztette el az épület rekonstrukcióját.

A műemléki rekonstrukció tervezője Kistelegdi István DLA. A megújult épületben kibővült a kiállítótér, korszerű körülmények közé került a díszkerámia raktár.

A pályázatot 2004-ben nyújtotta be a Baranya Megyei Önkormányzat a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága szakmai közreműködésével. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (ma OKM)) szakmai javaslatával a Belügyminisztérium (ma Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium) készítette el a pályázattal kapcsolatos kormány-előterjesztést. 2005. júniusában döntött a Magyar Országgyűlés a pályázat pozitív elbírálásáról. A beruházás 2005-ben indult, bruttó 415.245.000 Ft értékben történt, ebből címzett támogatás 372.426.000 Ft, a Baranya Megyei Önkormányzat által biztosított önrész összege 42.819.000 Ft.

A szeptember 29-én nyíló kiállítás tartalmilag is jelentősen megváltozik, bővül. A földszinti kiállító helyiségekben nyomon követhető a Zsolnay építészeti kerámia fejlődése a historizáló díszítményektől a nagyszabású egyedi munkákig, amelyek meghatározták az elmúlt századforduló magyar építészetének jellegzetes irányzatát, a magyaros szecessziót. Zsolnay Vilmos találmánya, a pirogránit tette lehetővé az épületek homlokzatának színpompás kialakítását. Pirogránit díszíti többek közt a Mátyás templom, a Parlament és az Iparművészeti Múzeum épületét.

A kiállításon nagy érdeklődésre tarthat számot a Steindl Imre-féle máriafalvi neogótikus oltár, a Maróti Géza által tervezett Kacsás kút, vagy a festőien dekorált falburkolólapokból összeállított válogatás.

A korábbiakhoz hasonlóan az emeleti kiállítótermekben kerülnek bemutatásra azok a különleges, művészi értékű termékek, amelyek az 1870-es évektől az államosításig terjedő időszakot ölelik fel. A látogatók megismerhetik a legkiválóbb tervezők munkásságát, a legjellegzetesebb technikákat és formákat a korai, népies korsóktól az irizáló fényű, eosin díszedényekig és a két világháború között készült porcelán plasztikákig.

Ismét látható lesz a népszerű Zsolnay emlékszoba, újdonságként pedig megnyílik a látogatók előtt a múzeum Zsolnay kerámiákkal díszített belső kertje.

Zsolnay Múzeum
Káptalan utca 2.

Pécsett a Káptalan u. 2-ben található a Janus Pannonius  Múzeum Zsolnay gyűjteményét bemutató állandó kiállítás. 

A kiállításon a gyár díszműveit láthatjuk krono-lógiai sorrendben, ezen belül stílusirányzatok, terve-zők szerinti csoportosítás-ban. A kiállítás része az 1990-ben megnyílt Zsolnay emlék-szoba, amely a Zsolnay család bútorait, berendezési  és dísztárgyait, valamint a családtagokról készült festményeket, rajzokat és fényképfelvételeket mutatja be.

A Janus Pannonius Múzeum gyűjteményét a pécsi Városi Múzeum Zsolnay kollekciója alapozta meg, amely történeti áttekintést ad a díszmű gyártásról, és amely 1907- ben Zsolnay Miklós ajándékaként került a gyűjteménybe. A Zsolnay család 1928-ban múzeumot alapított Zsolnay Vilmos születésének 100. évfordulója alkalmából. Ez a több ezer darabot számláló gyári kollekció  1948-ban a család tanulmányi gyűjteményével együtt államosításra került.  Ezt az anyagot 1951-től leltározták be a Janus Pannonius Múzeumban.  Építészeti kerámiák és tervrajzok, a díszművekhez készült kiviteli tervek és a gyár működésével kapcsolatos dokumentumok, oklevelek kerültek a múzeum gyűjteményébe személyes vonatkozású fotókkal, levelekkel együtt.

A gyárat 1853-ban alapította Zsolnay Miklós pécsi kereskedő, Ignác fia számára. Az akkor még pár emberrel működő kis manufaktúrát 1865-ben vette át Zsolnay Vilmos, aki a kezdeti években a technológia fejlesztésével és anyagkísérletekkel foglalkozott. Első sikerét az 1873-as bécsi világkiállításon érte el.
Az 1878-as párizsi világkiállítás hozta meg Zsolnay Vilmos számára a nemzetközi sikert. Az ott bemutatott  találmányával, a magastüzű mázzal díszített porcelánfajansszal elnyerte a kiállítás aranyérmét és a francia kormánytól becsületrendjét.

A 19. század utolsó harmadában a díszkerámiák a historizmus jegyében születtek.  A különböző történeti stílusformák, kultú-rák, technológiák  megisme-rése és felhasználása fontos szerepet játszott az ipar-művészet fogalmának kiala-kulásában és a művészi igényű tárgytervezésben. A "Pannónia" stílusú dísz-edények  a bronzkori mészbetétes régészeti leletek után készültek.

A "verde antique" díszedények zöld mázukról kapták nevüket, szintén az 1870-es évek jellegzetes gyártmányai. Az 1870-es években Zsolnay Vilmos maga is tervezett. A Degenfeld grófnő számára készült kobalt rajzos készlet minden bizonnyal az ő munkája. 1875-től leányai, Teréz és Júlia is részt vettek a tervező munkában. Autodidak-taként kezdték, de nagyon gyorsan jutottak el a művészi szintű iparművészeti munkához. Teréz népi motívumokat és az "úri hímzés" motívumait dolgozta fel, Júlia orientalista stílusban tervezett. Előszeretettel nyúlt az izniki (oszmán-török) és a japán formavilághoz. A lengyel születésű Sikorski Tádé, Zsolnay Júlia férje 1883-tól állt a gyár szolgálatában, nevéhez számos művészi értékű terv fűződik.

Zsolnay Vilmos az 1890-es években kísérletezte ki Wartha Vince és Petrik Lajos kísérleti eredményei alapján sajátos redukált lüszter technikáját, az ún. eosin-t. Az eosin technikát az 1896-os Országos Millenniumi Kiállításon mutatták be. Az eosin technika inspirálta a gyárban az új stílus, a szecesszió kibontakozását. Fiatal iparművészek, Apáti Abt Sándor, Darilek Henrik, Hidassy Pillo Sándor, Mack Lajos, Nikelszky Géza tervei alapján készültek az önálló plasztikai értékű, gyakran szimbolikus jelentésű díszkerámiák. Zsolnay Vilmos 1900-ban bekövetkezett halálakor a gyár vezetését fia, Zsolnay Miklós vette át. Az 1910 körüli években egyszerűsödtek a díszműáruk formái és  technikai kivitele is, előtérbe került a kisplasztikák gyártása.

A gyár virágkorának az első világháború vetett véget. A trianoni békekötést követően elvesztették piacaik és nyersanyaglelőhelyeik túlnyomó részét.

A két világháború között főként máz alatt festett porcelánfigurák, díszedények gyártásával foglalkoztak, de az 1920-as évek közepén felújították az eosin technikát is, bár egyszerűbb formában.

A gyár gazdasági alapjait az 1890-es évek végétől az építészeti kerámia, kályhacsempe  és burkolólap, ipari porcelán, később a szaniter áruk gyártása biztosította. A Zsolnay gyárat 1948-ban államosították. Ma is működik Zsolnay Porcelánmanufaktura Rt., illetve Zsolnay Porcelángyár Rt. néven.